-Mert!
-Erre most számítanom kellett volna?
-Igen!
-Akkor, most mondj egy értelmes választ is!
-Csak érdekel és kész..
-Hát oké. Megfelel az a válasz a kérdésedre, hogy nem mondom meg?-vigyorogtam rá
-Nem!-vágta rá
-Te se mondtál normális választ..
-Az én voltam.
-Én meg én vagyok! Mivel vagyok másabb?
-Hát....Te, tudod, olyan lány vagy..
-Igen. Ebben igazad van!-nevettem
-Na, látod! Akkor elmondhatod!
-Majd egyszer..-húztam az agyát, ami látszólag hatott, de egyszer csak felemelt és elkezdett velem pörögni. Én csak röhögtem rajta. Csak akkor nem amikor hirtelen elestünk. Én ráestem Harryre és halványan elmosolyodtam. Abban a pillanatban mintha semmi más nem számított volna, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ, és csak mi léteznénk. Szívem hevesen dobogott és pillangók szállingózóak a hasamban. Harry egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkaink lassan egymáshoz értek, de hamar el is váltak ugyanis észbe kaptam, elrántottam a fejem és felpattantam.
-Sajnálom..Csak...Nem tudom mi törté..-nem tudta befejezni magyarázkodását mert közbeszóltam
-Semmi baj! Nem kell bocsánatot kérned, hiszen hagytam, csak aztán észbe kaptam. De erről a barátnődnek semmi képp nem szabad tudnia!
-Óhh..Igen a barátnőm...-húzta félre a száját, amit egyáltalán nem értettem
-Ezt most miért így mondtad?-kérdeztem rá óvatosan..
-Majd egyszer talán elmondom.-mosolygott rám
-És mi lenne ha az az egyszer most lenne??
-Semmi, mert nem most lesz!-mosolygott
-Hát okéé-mondtam a számat félrehúzva,-ezt ki kell derítenem!-,mondtam magamban
*Harry szemszöge*
Amikor megcsókoltam, valami más érzés kapott el, valami jobb, különlegesebb, nem olyan mint ami a többi lánynál volt. Ő más.Csak az egyetlen baj az volt, hogy elhúzódott. De végülis igaza volt mert van barátnőm, bár most jobban örülnék ha nem lenne, vagy ha lenne akkor Ő. Amikor felhozta Tarat nem voltam valami meggyőző olyan téren, hogy én belé vagyok esve, mármint Taraba, de hát miért is lennék hogyha nem belé vagyok..
-Óhh..Igen a barátnőm...-csúszott ki a számon, amit aztán meg is bántam
-Ezt most miért így mondtad?-kérdezte kicsit halkan.
-Majd egyszer talán elmondom.-mosolyogtam rá
-És mi lenne ha az az egyszer most lenne??
-Semmi, mert nem most lesz!
-Hát okéé-mondta a száját félrehúzva, lehet hogy dühös rám most de nem baj majd egyszer elmondom neki
-Amúgy, nem baj ha egy pillanatra bemegyünk hozzám?-Óhh..Igen a barátnőm...-csúszott ki a számon, amit aztán meg is bántam
-Ezt most miért így mondtad?-kérdezte kicsit halkan.
-Majd egyszer talán elmondom.-mosolyogtam rá
-És mi lenne ha az az egyszer most lenne??
-Semmi, mert nem most lesz!
-Hát okéé-mondta a száját félrehúzva, lehet hogy dühös rám most de nem baj majd egyszer elmondom neki
-Jól van majd egyszer tényleg elmondom!
-Jó...
-Jó...
-Minek?
-Csak valamiért be kell menjek, nagyon fontos...
-Hát oké, akkor menjünk
-Oké 5 perc és ott vagyunk-vigyorogtam, ő csak bólintott utánam és elindultunk a lakásom felé
*kb 5 perc múlva*
-Na itt vagyunk-szóltam neki és bementünk, megfogtam a kocsikulcsomat- na mehetünk is-mosolyogtam
-Ez volt az a nagyon fontos?-röhögött miközben mondta
-Igen-ő csak kérdőn nézett rám, azokkal a szép szemeivel-ööö, elfáradtak a lábaim
-Áhh, értem, a szupersztár fáradt..-röhögte el magát
-Igen! Tudod nekem sikoltozó lányok ezreit kell hallgatnom naponta, de nehogy félre értsd imádom a rajondóinkat!
-Nyugi nem értem félre mert tudom hogy imádjátok őket..-mondta komolyan-de ha gondolod maradj itthon én hazasétálok már innen..-és már indult is az ajtó felé
-Nem! Dehogy! Hazaviszlek!-mondtam hangosan, amire ő felnézett rám
-Hát, oké, én nem mondok nemet!-mondta vigyorogva-de csak azért mert most már fájnak a lábaim.
-Hát persze..
-Igen!!
-Jó, jó, elhiszem
-Na akkor indulunk, vagy azt akarod, hogy itt is aludjunk?
-Hát.. Nekem mindegy ahogy gondolod, tőlem velem is aludhatsz- mondtam huncut vigyorral,és rákacsintottam
-Harry! Ha itt is aludnék, már pedig az nem fog megtörténni, nem aludnék veled. Túlságosan perverz vagy nem gondolod?
-Azt se tudod mire gondoltam..
-De én gondolom, hogy te mire gondolsz ilyenkor
-Nem tudod te azt! Hidd el.
-De tudom. De nehogy folytasd, tökre mindegy
-Ahogy gondolod.
-Most már tényleg induljunk, lehet, hogy Fayék már hazaértek, pedig mi indultunk előbb, még a végén félreértik
-Értség félre, mi tudjuk hogy nem igaz.- és azzal megindultam én is az ajtó felé- Mehetünk.-mondtam, mire Farrah bólintott és kiment az ajtón. A ház előtt ott állt a fekete kocsim. Beültünk és elindultunk. Nem beszéltünk semmit.
Bocsi, hogy most sokáig nem hoztam új részt és, hogy most ez is kicsit rövid lett, de próbálom a többit hosszabbakra írni, csak most annyi minden van, ez a hülye iskola is.. De most itt van a 7. és sietek a 8.-kal. Remélem tetszik és ha megkérhetlek titeket akkor páran írjatok komikat is.
Fanni xx :) u.i.:köszi, ha írtok komikat:)
Ja és egy kicsit változtatok a bemutatásnál, új szereplőket rakok be, néhányat kiveszek ilyesmik..
-Ez volt az a nagyon fontos?-röhögött miközben mondta
-Igen-ő csak kérdőn nézett rám, azokkal a szép szemeivel-ööö, elfáradtak a lábaim
-Áhh, értem, a szupersztár fáradt..-röhögte el magát
-Igen! Tudod nekem sikoltozó lányok ezreit kell hallgatnom naponta, de nehogy félre értsd imádom a rajondóinkat!
-Nyugi nem értem félre mert tudom hogy imádjátok őket..-mondta komolyan-de ha gondolod maradj itthon én hazasétálok már innen..-és már indult is az ajtó felé
-Nem! Dehogy! Hazaviszlek!-mondtam hangosan, amire ő felnézett rám
-Hát, oké, én nem mondok nemet!-mondta vigyorogva-de csak azért mert most már fájnak a lábaim.
-Hát persze..
-Igen!!
-Jó, jó, elhiszem
-Na akkor indulunk, vagy azt akarod, hogy itt is aludjunk?
-Hát.. Nekem mindegy ahogy gondolod, tőlem velem is aludhatsz- mondtam huncut vigyorral,és rákacsintottam
-Harry! Ha itt is aludnék, már pedig az nem fog megtörténni, nem aludnék veled. Túlságosan perverz vagy nem gondolod?
-Azt se tudod mire gondoltam..
-De én gondolom, hogy te mire gondolsz ilyenkor
-Nem tudod te azt! Hidd el.
-De tudom. De nehogy folytasd, tökre mindegy
-Ahogy gondolod.
-Most már tényleg induljunk, lehet, hogy Fayék már hazaértek, pedig mi indultunk előbb, még a végén félreértik
-Értség félre, mi tudjuk hogy nem igaz.- és azzal megindultam én is az ajtó felé- Mehetünk.-mondtam, mire Farrah bólintott és kiment az ajtón. A ház előtt ott állt a fekete kocsim. Beültünk és elindultunk. Nem beszéltünk semmit.
*Farrah szemszöge*
A kocsiban beállt a kínos csend, de a zene szólt, attól még kínos volt az egész. Mondjuk lehet csak nekem volt az, de mindegy. Oda értünk a ház elé. Én kipattantam a kocsiból.
-Köszi a fuvart!-mosolyogtam rá
-Szívesen, máskor is!-kacsintott rám.,-ez csak rám van ilyen hatással, hogy mindjárt elájulok?..-,becsaptam az ajtót és néztem ahogy elindul. Én elindultam a kapu felé. Bementem az ajtón. Senki sincs itthon.A nappaliban megy a TV. Benéztem és megláttam, hogy ki is van ott...
Bocsi, hogy most sokáig nem hoztam új részt és, hogy most ez is kicsit rövid lett, de próbálom a többit hosszabbakra írni, csak most annyi minden van, ez a hülye iskola is.. De most itt van a 7. és sietek a 8.-kal. Remélem tetszik és ha megkérhetlek titeket akkor páran írjatok komikat is.
Fanni xx :) u.i.:köszi, ha írtok komikat:)
Ja és egy kicsit változtatok a bemutatásnál, új szereplőket rakok be, néhányat kiveszek ilyesmik..
Nagyon jò rész lett akàrcsak a többi!! :)
VálaszTörlésmikor lesz kövi??siess
nem biztos hogy lesz következő mert alig van feliratkozó komenntelő..és így nem tudom hogy tetszik-e egyáltalán valakinek ez a blog..
Törlés